Madeira – hazamegyünk (összegzés)

Utolsó napunkon már érdemi dolgot nem lehetett csinálni. 11 felé jöttek értünk, nagyon már nem akartunk menni sehova. Bőséges reggeli (terasztól reggelizés közben az óceánt nézni és már reggel pezsgőt inni, hát hmmm), utána búcsú úszás és már mehettünk is pakolni. Gyorsan elröpítenek a reptérig, ahol baromi hosszú a sor. Professzionális idegenvezetőnk a legelején áll és mindenkinek segít akinek kell. Személyesen búcsúzik tőlünk – mi pedig megköszönjük a munkáját. És ez nem csak udvariassági gesztus, mert tényleg úgy gondoljuk, hogy nagyon profi volt. A legprofibb magyar idegenvezető akivel valaha is találkoztunk külföldön. Itt is volt malőr, a nyugati túrán elhagytuk valamelyik dzsekit, de úgy megoldotta a helyzetet, hogy szinte észre sem vettük.
Még van egy leheletnyi időnk, ami alatt megadatik az amiről itthonról csak az internetet bújva maximum álmodni lehet: a teraszról teljesen ingyen teljes pompájában meg lehet tekinteni a repülőteret! Nem kizárt, hogy már írtam a spotterkedésről, amit itt Madeirán a leszállópálya specialitása miatt különösen élvezetes megtenni. Van is egy honlapjuk, akit mélyebben érdekel a téma böngészgesse.
Az út eseménytelenül telik, talán én vagyok egy kicsit türelmetlen, mert nem tudok mit kezdeni azzal, hogy nem kell tennem semmit ahhoz, hogy hazajussak. Bécsbe késett 4 órát a csatlakozás, de valahogy azt is túléltük (éljenek a bécsi transzfer boltjai! magamnak jegyzet: legközelebb mindenképpen kell egy netbook az ilyen helyzetkre!).

Összességében Madeira nekem egy borzalmasan szimpatikus szigetnek tűnt. Nehezen mutatta meg magát, de talán ebben rejlett igazi ereje: nem akart marketingszigetnek látszani. Vannak helyek ahol mindent odavetnek a tömegturizmusnak és mindent szépnek és jónak akarnak láttatni. Madeira nem ilyen, nyíltan beszélnek a problémákról is, bár azt be kell ismerni, hogy abból kevés van. Nem sújtja (sújtotta) őket különösebb természeti katasztrófa, nincs kisebbségi kérdés, nincsenek határok szóval kevés olyan problémával kell megküzdeniük amivel a kontinensen lévő országoknak igen. Persze a turizmus érdekében egy jól körülhatárolt helyen mindent megtesznek, a kiszolgálás színvonala osztályon felüli! (szinte csak 4 és 5 csillagos szállodák vannak)
Számomra egy HOSSZÚTÁVON ÉLHETŐ, FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉST PRODUKÁLÓ, gyönyörű természeti kincsekkel felruházott szigetnek tűnt.

Ezekkel a szavakkal búcsúzunk Madeirától, ahova – bár kicsi az esély – mindenképpen érdemes lenne akár hosszabb időre is visszamenni.