Hetedik nap – katamarán újra

Erről a napról az élménybeszámolót az előtte lévő nappal kell kezdeni
Talán még ki sem kötöttünk, máris megfogalmazódott bennünk az, hogy annyira jó érzés a tengeren hajókázni, hogy legszívesebben egy álló hétig ezt tennénk.
De már csak egy teljes nap volt hátra.
A vasárnap itt is olyan, mint máshol Nyugat-Európában: többnyire semmi nincs nyitva és kicsit lelassul az élet. Mi is kényelmesre fogjuk: bőséges reggeli, úszás, napozás, majd be a városba. Talán eddig nem esett szó róla, de többnyire tömegközlekedtünk. És azért tettük ezt, mert KÉNYELMESEN, EMBERI MÓDON és MEGFELELŐ ÁRON lehetett ezt tenni. Nem akarok itt bezzeg sorokat írni, de lám, kedves budapesti városvezetők van olyan város ahol meg meg van ez normálisan oldva. Elektronikus jegy volt, mindenki elől szállt fel, odaérintette a jegyét egy leolvasóhoz, az leszedte a kreditet és máris meg lehetett kezdeni az utazást.
Mivel ilyen kényelmesre fogtuk a délelőttöt már nem jutott időnk elmenni egy orchideakertbe, pedig Henner nagyon szeretett volna. Az igaz, hogy nagyon sokféle virágot láttunk az elmúlt hat nap alatt, de orchideát nem és (állítólag) az is teljes gyönyörűségében megtalálható a szigeten. Orchideakertet csak úgy lehetett volna látogatni, hogy nem megyünk katamaránozni, ezért ezen egy pillanatig eltöprengtünk. De annyira intenzív volt bennünk a tegnapi élmény és annyira mámorító az óceánon hajókázni, hogy végül csak katamaránozni mentünk.

Immár rutinosan szállunk hajóra, a tegnapi személyzet üdvözöl. Kihajókázunk és most sokkal nagyobb szerencsénk van mint tegnap. Először a hajó bal oldalán jelenik meg egy delfin, majd a jobb oldalon is egy, majd a baloldali átúszik jobbra és a helyén lesznek vagy 4-en! Hihetetlen élmény, hogy egy komplett delfinraj úszik a hajó előtt, olyan mint a filmekben. Ugrálnak is, pont úgy ahogy az összes delfines filmben láttuk! Szinte karnyújtásnyira voltak tőlem, de 2 méternél biztos nem távolabb.
Miután kiheverjük az élményt újra elmegyünk úszni. Mostmár sokkal rutinosabbak vagyunk, én pl. kiúszom a 100-150 méterre található partra. Továbbra is félelmetes érzés a mélykék óceánban úszni, bár itt annyira sekély (10-15 méter) volt a víz, hogy lelátunk az aljáig.
Utána a szokásos útvonalon vissza: Cabo Girao – Camara de Lobos – szállodasor – kikötő.

Még a városban megnézzük a borfesztivált – hatalmas kivilágított fieszta - és megyünk haza.

Így ért véget az utolsó teljes nap Madeirán.