Harmadik nap – Séta Funchalban

A második teljes madeirai napot pihenősre terveztük, amit Atti a medence partján, én a szobánkban kívántam eltölteni, így a reggeli után mindketten elvonultunk pihenni. Délre azonban Atti megunta a felhős ég alatti napozást és a szoba is kissé unalmassá vált, így gondoltuk felfedezzük Madeira fővárosát – Funchalt (a német valahogy így ejtené ki: funcsál! :-) hivatalosan funsál-nak kell ejteni). A szállásunk – a Baia Azul hotel a város szélén volt, így rendszeresen ment hotelbusz a központba. A hotelbuszt egyszer láttuk, de akkor sose jött, amikor nekünk kellett és az egyszeri alkalomkor, amikor elhatároztuk, hogy használjuk – olyan sokan lettek a buszon, hogy nem fértünk fel rá. De a tömegközlekedés kiváló volt és a megálló is a hotel előtt volt. Bár bliccelni nem lehetett, mert a sofőr szigorúan nézett ránk, hogy lehúzzuk-e a kártyánkat – amire előzetesen fel lehetett tölteni a jegyeket automatából – a jegyolvasó masina előtt vagy veszünk-e tőle jegyet. A közlekedés modern volt, kulturált és egy jegy kevesebbe került, mint Pesten (0.9 €), de nagyon kellett kapaszkodni, mert elég tempósan vezettek a sofőrök.

 Az útikönyv alapján indultunk neki a turistalátványosságok felkutatásának. (Útikönyvekről szólva – a piac nemigen van eleresztve jó madeirai útikönyvekkel. Magyar szerző által írt útikönyvet egyáltalán nem lehet kapni. A külföldiből lefordított, drága pénzért kapható meg néhol olyan fordítási hibákat tartalmaz, hogy harmadik elolvasás után sem értettem egy-egy mondatot.) Először a régi erődöt kerestük meg Funchalban. A sárgára mázolt erőd – Fortaleza de Sao Tiago – a tengerparton fekszik és egy modern művészeti múzeumnak ad otthont. Sétálgattunk egyet az erődben, majd kerestünk egy éttermet a közelben. Az erőd a régi – Velha – városrészben feküdt, amit szűk utcácskái tennének megkapóvá, ha nem az éttermeket kellene kerülgetni, amelyek néhol szinte összenőttek. Az éttermekről csak jót tudok elmondani. A terítés mindenhol ötcsillagos – borospohár, textilszalvéta stb. Az ételkínálat nem túl bőséges, de mindenütt van espada, így mindig jól sikerültek az étkezéseink. Az adagok nem túl nagyok, de pont elégendőek voltak, az árak az itthoniaknál kicsi drágábbak, de teljesen megfizethetőek.

 A várost felfedező sétánk a központ felé vezetett tovább. A fő utcát hamar megtaláltuk – az ismert márkákat árusító kirakatokkal, figyelemreméltó rendezettséggel és körös-körül mindenütt virágokkal, fákkal, bokrokkal. A város legnagyobb katedrálisát – a Sé katedrálist csak kívülről tudtuk megnézni, mert bent mise volt. A város főtere egy csöppnyi tér a közepén szökőkúttal, ahol a városháza és egy jezsuita templom található. Az épületek nem díszesek, inkább egyszerűek, de a régi városrészen kívül a belvárosban sehol nem láttunk elhanyagolt épületet. A belvárosban van egy Toyota szalon, ami egy színes azujelos csempékkel (fehér alapon kékkel festett életképeket vagy bibliai történeteket ábrázoló faldíszek) kirakott épületben működik. Eklektikus látvány a csillogó Yaris és a régi azujelos csempe, meg a bőrkanapé, de a helyiek talán pont emiatt tartják a már megismert kis túlzással élve a világ legimpozánsabb autószalonjának. Madeira dús növényzettel, szökőkutakkal teli, ápolt sétányokkal és szobrokkal díszített kertjeiben andalogva zártuk a napot.

Az itt található első 28 kép dokumentálja képileg mindazt, ami ezen a napon történt.