Madeira – megérkezünk

A repülőtéren kellemes meglepetések sora: felújított épület (mint utólag megtudtuk egy nagyszabású fejlesztési terv részeként pár éve készült el), a csomagkiadónál plazma tévé, ahol percre pontosan kiírják mikorra várhatóak csomagjaink, majd kimenetelkor egy csinos, formaruhába öltözött fiatal hölgy, az utazási iroda képviselője vár ránk.
Kint borongós az idő, tán még egy kicsit esik is, na mondom jól kezdődik. Kapunk egy borítékot rajta a nevünkkel, benne minden hasznos infóval és megyünk megkeresni azt a kisbuszt ami a szállodához fuvaroz bennünket. Mivel nappal van (ellentétben az összes többi országgal ahova este vagy éjszaka érkeztünk), elég jól látunk. Első látásra gyönyörű minden, kivéve, hogy úgy kellett kapaszkodjak valamibe, hogy el ne repüljek a kocsin belül! (kicsit vadul hajtott a sofőr gyerek)
Szálloda némi retro jelleget mutat, hamar becsekkolunk, a szoba számomra első látásra csalódás (később megbékélek vele, majd a végén még tetszik is), az tótum faktum, hogy nem szólt az utazási iroda, hogy mi nászutasok vagyunk! Se rózsaszirom, se gyümölcskosár, se pezsgő. Itt el is dőlt a kaja kontra úszómedence dilemma: a hajnali öt órakor történt kelés és a több órás repülőút után, amikor ágyat láttam, akkor rámtört a fáradtság és elaludtam. Szóval se nem úsztam, se nem kajáltam, hanem aludtam! :-)
A kívánatosnál egy kicsit hamarabb ébredtem, mert menni akartunk arra a tájékoztatóra amit az utazási iroda képviselője tartott. Félkómában átcaplatunk a másik hotelbe, ott rögtön el is ájultunk, hogy az milyen gyönyörű. Amikor hazajöttünk megnéztem, hogy az mennyi került volna – hát 100e-el lett volna több, úgyhogy nem bánom, hogy nem oda mentünk.
Mivel előzetesen sokat olvastam a szigetről egyet tudtam biztosan: a nyugati részét meg akarom ismerni. Így rögtön be is fizettünk egy nyugati túrára ami másnap indult. Az idegenvezető előtt le a kalappal – Korfuhoz, Tunéziához, de még Ciprushoz viszonyítva is, olyan profin látott el információkkal, amit még sehol nem tapasztaltam!
Kiszédelgünk a szállodából, kaja, kaja, mindjárt éhen halok. Rögtön találunk is egy lepukkant pizzériának látszó tárgyat, ahova gyorsan beülünk. Aha, ekkorát ritkán tévedek – készséges pincér, profi étlap, még profibb terítés és felséges kaja. Rögtön szereztem is kellemes benyomásokat a szigetről! :-) Persze ez az árakban is meglátszott, de előzetesen úgy rám ijesztettek a fórumokon, hogy milyen drága a kaja, hogy volt erre pénz félretéve bőven!
Óceánparti séta a szállodáig és máris véget ér az első nap.