Madeira – elindulunk

Régóta vágytam látni az Atlanti óceánt.
Sokat ábrándoztam róla, hogy egyszer kimegyek Franciaország nyugati részére vagy még jobb esetben Portugáliába és meglátom. Nem a kis tengert, hanem magát a hatalmas mélykék óceánt!

Teljesült az álmom, méghozzá még tutibb módon, mint ahogy elképzeltem: egy atlanti óceánban fekvő szigetre mentünk nászútra! A nászút szó sejteti az előzményeket, de azokról majd máskor.

Hosszas előkészítő munka után elindulunk. A gondos tervezőmunka nem számol az idióta McDonaldsban dolgozó kiscsajjal aki miatt ‘majd lekéssük a repülőt. A reggelihez járó narancsjuice-ot otthagytuk nekik és füstölgő gumikkal téptünk el a reptér felé! Akkor és ott megfogadom, hogy ide még visszajövök – egy lefűrészelt csövű puskával.

Különösebb pánikra azért nincs ok, mert még előző nap becsekkoltam web-en keresztül – a reptéren már csak a beszállókártyákat kapjuk meg! Felszállunk! Végre! Henner reszket mint a nyárfalevél – egy kis légcsavaros gépen más a feeling, mint egy nagygépen. Ráz, remeg mint az istennyila. Látjuk szinte egész Budapestet, én alig győzök ámulni. Kőbányai lakótelep-Puskás Ferenc Stadion-Parlament-Margitsziget kombó után (távolban még a dolgozó kollégák is feltünnek a Moszkva tér környékén)- még az M1-est is látom ahogy szétválik az M7-estől. Talán még az esküvői öltönyöm vásárlásának a helyszíne is megvolt felülről! Látjuk a Balatont (hoppá, nem nyugatnak megyünk?!), majd egy hirtelen északnyugatra történő kanyarodás meggyőz a helyes irányról. Látok egy várost ami szemmel láthatóan nagy – vajon ez Veszprém vagy Tata? Nem, nem, ez Győr!!! (hajrá ETO! BL győztes!) Megvan a 3 folyó, a focistadion és még a kézilabda csarnok is megbújik valahol ott a fák alatt! Alig telik el pár perc és feltűnik a Fertő tó – igen impozáns látvány felűről! Az M1-es autópálya A1-es osztrák részét is látjuk, micsoda játékautók azok innen fentről! És hipp-hopp, már landolunk is Bécsben. Lendületes séta a madeirai gépig (kár mert baromi jó cuccok mellett rohanunk el, de még az árakat sincs idő megnézni) és már szállunk is befelé. Vicces módon a biztonsági ellenőrzésnél elveszik Henitől azt a vizet amit ugyanaz a légitársaság adott neki fél órával ezelőtt. A fémből készült olló és a körömreszelő megússza ugyanezt a vizsgálatot – a víz kukában landol. Nesze neked biztonság.

Osztrák Alpok felülről, Nizza, Monaco, Barcelona – hosszú, kb. 3500 km-es út vár ránk. Borzongató érzés belegondolni, hogy átrepülünk Európa felett, majd 1000 km-nyi Atlanti óceán fölötti repülés után landolunk a világ egyik legveszélyesebb kifutópályáján.
Hamar eltelik, bár kicsit furcsa ennyit repülni. Az mp3 lejátszó, a kiosztott fejhallgató, a filmek, a rengeteg kaja és pia is hozzájárul ahhoz, hogy repüljön az idő. De azért így is jut bőven arra alkalom, hogy kibámuljunk az ablakon, olvassunk, beszélgessünk.
A leszállás körüli rész nem volt teljesen világos – egyszercsak a felhőkből előbukkan egy sziget – ami nem is tudom, hogy Madeira vagy sem (így utólag belegondolva talán az volt Porto Santo), majd 10 perc után egy másik pár szikladarab, majd istentelen rázkódás után landolunk egy harmadikon amit csak utolsó pillanatban pillantunk meg (ugyanis a sziget egyik csücskére szállunk le, amit nem is lehet látni előzetesen a repülőből). Hurrá egybe vagyunk és megérkeztünk!
Nem volt olyan érzés, mint Korfun – ahol először megkerültük a teljes szigetet, ami az albán hegyek kopársága után, zöldjével és tengerbe omló hófehér sziklafalaival elementáris hatást gyakorol ránk, hát ott elájultunk. Itt nem volt kopár hegy amihez képest gyönyörű zöld lett volna a sziget – arról nem is beszélve, hogy nem is kerültük meg az egészet, sőt alig érzékeltem, hogy hova szálltunk le. Itt nincs ragyogó napsütés, a szállodasort sem láthattuk a repülőről. Nyugi, nyugtatom magam – lesz ez még sokkal jobb is. Kicsit tompa is vagyok a sok repülés miatt, de alapvetően boldog.
És igazam is lett, Madeira nagy vad – nem könnyen, de végül megadta magát! Nem kellett 24 óra se, elejtettük és teljes pompájában csodálhattuk. De erről részletesebben a következő postokban.