Játszóház

Hétvégén elvittük a gyerekeket (az unokaöcséimet) játszóházba.

Egy bevásárlóközpont tetején voltunk – belépés csak zokniban! Rohangáltak, csúsztak, pörögtek, forogtak – én attól elfáradtam, hogy néztem őket. Persze ők nem fáradtak, pihenés nélkül az egyik rohangáslós játéktól a másikig, néha még ordítottak is, hogy Laszi papa, Attila, nézd, hogy csúszom le! Elvileg a nagyon féltős szülők felmehettek gyermekeikkel az összes játékra, de mi hagytuk őket hadd mászkáljanak egyedül. Biztonságos volt minden, hadd fejlődjön a kreativitásuk, önállóságuk.

Jól össze volt rakva a hely, volt benne babaetető, teázósarok, pelenkázó, kulturált mosdó. Kismotorral is rohangálhattak a kiscsávók, ráadásul nem az a megszokott motor formájú cucc volt, hanem valami különlegesebb műanyag darab.

Körülbelül 1 óra kellett amíg teljesen elfáradtak, persze Vilit még így is úgy kellett kézzel kihalászni a labdatengerből!
(Halacska vagyok, fogjál ki, fogjál ki! :-))