Zsúfolt hétvégék

Azon gondolkodtam el ma este, hogy mi az oka annak, hogy mostanában nem haladok olyan profin a mosással, vasalással, mint korábban. Aztán rájöttem – itt a tavasz és minden hétvégére jut valami program és egyszerűen nincs időm haladni vele.

Voltunk kábé háromszor Györben BL meccset nézni. Ati kézilabdarajongása rám is rám ragadt. A legdurvább a múlt heti volt, amikor is a Győri-Audi-ETO KC BL elődöntőt nyert. Egy egész csarnok majd 3000 emberrel megőrült és végigszurkolta, végigizgulta a meccset, amit a Győr a többszörös BL nyertes HYPO ellen játszott. Azt hiszem ez húsvét vasárnap volt. De előtte két csoportmeccset is megnéztünk Győrben február vége óta. Persze mindkettőt hoztuk, amiért már megérte elmenni, illetve legalább Ati győri rokonait is gyakrabban látjuk, ami szintén nem hátránya a győri kiruccanásoknak. Mondjuk én még Győr belvárosát egyszer nem láttam, de majd a jövő évadban. Ati azt tervezi belép a szurkolói klubba, hogy könnyebben és olcsóbban jussunk jegyekhez. Majd meglátjuk, de ha megnyeri a Győr a BL döntőt a Vyborg ellen akkor lesz nagy az öröme. A döntő meccset a Veszprém Arénában rendezik, mi meg csak remélni tudjuk, hogy tudunk jegyet szerezni. Az meg plusz öröme a tavasznak, hogy elkezdődött a Forma1 idény is, amely egyelőre egy többesélyes és a korábbiaknál kiegyenlítettebb meccsnek tűnik. Majd meglátjuk mi lesz a vége, de így a hétvégékre legalább fixen programot ad nekünk a Forma1, a kézilabda és a lizingelt cicuskánk.

Márciusban végre egy hosszabb hétvégét otthon is eltölthettem. Egy barátnőmmel mentünk haza Nyíregyházára, bemutattam neki rég nem látott szülővárosomat. Egyébként nagy csalódás ért, mert miután fiatalkorom szombat estéinek kedvenc helyszínét a Teraszt a Krúdy Szálló felújításával megszűntették és puccos étterem lett a legtutibb nyáresti élőzenés esteket nyújtó helyből (persze-persze más most a szálló, mint a régi romos, de olyan hangulat, mint ami akkor ott a tóparton volt, a holdfényben, élőzenével jó levegőn, visszahozhatatlan), aztán a Jerevánból is valami puccos étterem lett. A Jereván nyitott kerthelység volt a város közepén, ahol szintén jókat lehetett beszélgetni, borozgatni a bulik előtt.  Megöregetem, Nyíregyháza meg napról napra változik és ahányszor hazamegyek elcsodálkozom valami újdonságon, mint pl. a második pláza a város közepén, persze az jó, hogy a séltálóutca nagyobb, tágasabb lett, csak az a ronda szökőkút ne lenne a római katolikus templom előtt. Miért kell egy templom elé egy fém valamit tenni és azt szökőkútnak nevezni és miért nem lehetett valami szép szobros, csobogós szökőkutat odatenni, na mindegy.

Otthon kerestünk nekem esküvői ruhát. A ruha megvan, bár nem éreztem semmi bizsergést vagy mit, amikor megláttam magam benne és a felpróbált tizenegynéhány ruha mindegyike ugyanannyira tetszett, de végül kiválasztottam egyet, amelyikben a legszebb volt a derekam:-), remélem sikerem lesz vele. Megvan a fotósunk is, aki a honlapja és az ajánlások alapján szuper képeket készít. Szóval pap, kaja, fotós meg ruhám már lesz, legfeljebb Ati felveszi a ballagó öltönyét, kölcsönkérünk egy pár gyűrűt és viszem a laptomat, meg a valamelyik kiscipótól nálunk ragadt hangfalakat a szekrény tetejéről és elleszünk:-) (Vicceltem.)

Voltam egy másik hétvégén Debrecenben is, a debreceni barátnőmnél. Debrecennek kiváló welness medencéi vannak pezsgőfürdővel, meg tök jó csúszdákkal, a szebb napokat is megélt csónakázó tó mellett, érdemes idelátogatni, sajnos kénytelen vagyok bevallani, hogy a debreceni welnessfürdő jobb, mint a nyíregyházi. Debrecen és Nyíregyháza ősi ellenségek ( erről a Szpari és a Loki drukkerek tudnának ódákat zengeni) így elég áruló dolog tőlem a debreceni fürdőt jobbnak nevezni, de tényleg az, legalábbis nekem jobban bejön. Persze a debreceni csónakázó tó és Sóstó esetében Sóstó viszi a pálmát és milyen régen csónakáztam már a Sóstóban, éppen ideje lenne. Debrecenben elmentünk este bulizni is egyet egy jó kis élőzenés szórakozóhelyre az Aranybika oldalába.

Szóval 8 hétvégéből jó, ha kettőt sikerült itthon eltölteni és rákoncentrálni a KRESZ vizsgámra. Mivel végre beiratkoztam jogosítványt beszerezni. A KRESZ tanfolyamot gyorstalpalóban végeztem. Propogálni szeretném a Spuri Suli oktatóját, mert ezen rövid idő alatt sikerült a KRESZ alapjait a fejembe verni kiváló pszichológiai érzékkel ahhoz, hogy hogyan vegyen rá mindenkit arra, hogy készüljön fel rendesen a vizsgára. Persze elolvastam egyszer a könyvet is és a teszteket is végigcsináltam egyszer, de végül is két hibaponttal elsőre átmentem. Jönne a rutin, amitől kicsit tartok, de május elejével, ami a jövő hét azt is elkezdem. Ha minden igaz ősszel talán jogsim is lesz!!!  

A munkahelyen a szokásos őrület. A tavalyi bónuszt még mindig nem fizették ki és ki tudja ki fogják-e. Új rendszert vezetünk be és szokás szerint annyi a meló, hogy sosincs nyugtom. Létszámleépítünk és nem jó bemenni úgy dolgozni, hogy tudod, hogy arra hivatkozva, hogy válság van bármikor egyéb indoklás nélkül kirúghatnak. Persze ezt tetézi, hogy idehoztak valami új palit külföldről a cég élére és ismert a mondás új seprű, jól söpör. Az persze még szebb mikor a főnököd tőled kéri a neveket…na mindegy, hagyjuk is és koncentráljunk a fentebb leírt szórakoztatóbb eseményekre. Kár, hogy olyan nagyon sokat kell dolgozni a kellemes hétvégi élményekért…és visszatérve a kiindulópontra kinek van ideje a házimunkát elvégezni, ha hétköznap estig dolgozik, hétvégén meg mindig van valami program…de nem kell aggódni megoldom, csak így kerek a gondolatmenetem.

Bruci cica

Most, hogy egy hónapja itt van nálunk Brúnó van mit mesélni. Először is minden macska ellenző véleményét megcáfolva Bruci nem büdös, ellenben a kajája annál inkább. A macskakajánál áthatóbb szagú dolog kevés van. Mindegy milyen Whiskas büdös és kész. Az almot kitakarítja az ember és semmi szaga, de a kajája kinn bűzölög, amíg meg nem eszi Brucika. Az etetése, almozása nagyjából napi 10 percet vesz el az életünkből, szóval sok gond napi szinten nincs vele.

Ha este hazajövünk mindig a szőnyeg közepén ülve vár minket álmos szemekkel, mikor az ajtót kinyitjuk, majd simogattatja magát, elterül a szőnyegen, fetreng a hátán, mutogatja a hasát, összegömbölyödik, majd feláll égnek tartja a farkát, csendesen mákol (szó szerint azt mondja máá, máá), dorombol és dörgölőzik a lábunknak.

Ez kb. 10 percig tart, aztán nagyjából elmehetünk a sunyiba, idegesen nyávogva szó szerint elküld minket a fenébe. Eztán jön egy kis evés (de csak 2 falat), majd a tiszteletünkre az almába rondít.

Esti program a játék. Egy ilyen kis macskának (6 kilós dög) elég egy cipőfűzőt húzgálni és megőrül tőle, kergeti, lesből figyeli, majd lecsap rá. Bosszantó pálcája is van. Ez egy bot, amelyre van egy kötél kötve, melynek a végén van pár tollacska. Ezt a levegőbe lóbálom neki, mire hatalmasakat ugrik. Néha magam is meglepődök, ahogyan helyből felugrik a fejem búbjáig, de nagyon helyes. Néha akkorákat esik játék közben, hogy magam is megijedek, de egy perccel később már újra futkározik a játéka után.

A kedvenc játéka – hiába van neki 3 cicalabdája is – mégis a kölesgolyó. Attól megőrül. Párat szétdobálok neki a kaparófája körül és hagyom hadd játsszon vele, amikor ahhoz van kedve. Ha elkezdi először pofozgatja, majd gurítgatja, lesből figyeli a végén betámadja, megfogja, kifárasztja, majd egyszer csak arra leszünk figyelmesek, ahogyan rágcsálja a kölesgolyót. Ilyenkor teljesen átszellemül. Néha begurítja a kölesgolyót valami alá, aminek az az eredménye, hogy idegesen próbálja kipiszkálni, de bármennyire is próbálkozik, nem sikerül. Aztán takarításkor tömegével kerülnek elő a kölesgolyók a lakás minden részéről.

Másik kedvenc mulatsága az, hogy az ablakban ül és kukucskál kifelé – ahogy gazdái szokták mondani – egy jobb élet reményében.

Persze ezek mind kedves dolgok. Meg az is, hogy egy biomacska. Játék közben annyira begajdul, hogy amint vége a játéknak, más játék után megy. Ez a más játék pedig nem más, mint a lábunk. Lesből figyel majd lerohanja a lábunkat. Engem ilyenkor iszonyatosan megijeszt, hiszen egy hat kilós macska rohan ilyenkor felém egyszerre mind a 4 hosszú karmával. Ekkor mindig megkergetem, vagy megdobom egy párnával, mire jól elrohan, persze felháborodott nyávogással. Mostanra nagyjából megszoktam a hirtelen támadásokat,  de nagyon fel tud bosszantani, néha mikor megtámad, mérgemben itthagyom egyedül és bezárkózom a hálószobába.

Másik kedvencünk a reggeli ébresztők. Reggelente nagyjából hajnal 4 és 6 magasságában kezdi meg a sírást és az ajtókaparást, mivel a hálóba nem jöhet be (persze lesi a pillanatokat, mikor szökhet be). Mostanra engem már csak ritkán kelt fel. De volt olyan, hogy hajnal 4-től nem tudtam tőle aludni. Attila gyakran kijön hozzá ilyenkor aludni, persze mindössze tíz perc kell neki, aztán békén kell hagyni. De ezért a 10 percért képes 2 órán át sírni. Persze tegyük hozzá enni-innivalója van éjszakára, szóval nem az evés miatt csinálja.

A lakásban egyelőre semmit nem tett tönkre és csak a kaparófáját és a gyékényeket kaparja. A kanapét max. játék közben, ezentúl még az ajtófélfákat kedveli, ezekre szeret felkapaszkodni, ilyenkor a magasba nyújtogatja a 2 melső lábát, de ezekben sem tesz semmi kárt. Sajnos a függönyök meg fogják sínyleni a vendégeskedését, mivel óhatatlnaul is feláll néha az ablaknál, aminek a függöny látja kárát.

A macskaszőr persze ellepte az egész lakást, de egyelőre tűrhető – kicsit gyakrabban kell takarítani, de ez egyébként sem válik kárunkra. Ati persze a fekete öltönyében is ölbe veszi a cilát, ilyenkor hosszú hófehér cicaszőrök lepik el a munkába igyekvő uraságot és mosáskor is szinte minden tele van Bruci szőrrel, ami kicsit több plusz munkát ad nekem, de a sok kedvessége miatt megéri. Például, amikor egyik reggel, Ati kijött a kanapéra aludni a reggeli cirkusza miatt volt eddig a legaranyosabb. Én kb. 7 körül keltem, kijöttem és bebújtam Ati mellé a kanapéra. Erre ő felmászott a hátamra és ott feküdt rajtam, az orrát meg bedugta közénk és dorombolt, ilyenkor annyi szeretetet ad, hogy hihetetlen. Azt is kedvelem, amikor itthon vagyok és bármit csinálok jön és figyel, mindent meg kell neki mutatni, mindent megszagol és minden érdekli. Pl. megszagolgatta már az elektromos fogkefémet vagy a porszívót is, szerencsére nem fél a zajos háztartási cuccoktól. Ha este internetezgetek, ölemben a laptoppal; egyszer csak jön ráül a billentyűzetemre, nyomja a képét a mellkasomra és a kezemhez dörgöli a fejét, dorombol és simogattatja magát. Van egy kis fésűje is, amivel órákig bírnám fésülni, de sajnos ritkán hagyja csak.

Szóval egyelőre sok-sok örömet kaptunk Tőle és remélem jól érzi magát nálunk. Pár kép róla itt.