6 napos munkahét

A május elseje körüli munkanap átrendeződéseknek köszönhetően az április 21-27 héten 6 munkanapot volt szerencsénk eltölteni munkahelyünkön. Durvának hangzott elsőre, de átélni szerintem nem volt szörnyű. Két edzés, egy beszélgetéssel egybekötött buli féle és Heni részéről még egy színház is belefért. Sőt, a vasárnap délutáni napsütésben egy kis spotterkedés is történt (hmm, mióta a reptér közelébe lakom milyen szakszavakat tudok…) aminek keretében elgurultunk Ferihegy mindkét kifutópályájának két ellentétes végébe (3-as és 6/A fotópizíciók). Jó volt látni a leszálló repülőgépeket a lemenő nap fényében.

A hét elején a Tarbaj klán gyarapodott egy újabb családtaggal, amihez ezúton is gratulálunk!

Az egész hétből legjobban a végét vártam, mert spanyol nagydíj is volt és a női kézilabda bajnokok ligája is.

A spanyol nagydíjban egy dolog volt bosszantó: nem vették figyelembe, hogy szombat nálunk munkanap és az időmérő edzés időpontját emiatt nem rakták arrébb. Annyi szerencse van, hogy annyira jók már a témával kapcsolatos online közvetítéstartalmak, hogy akkor sem maradsz le semmiről ha éppen nem vagy tévéközelben.

A kézilabda hétvége kettős volt. Ezen a hétvégén már a visszavágókat játszották, ezeken eldőlt, hogy mely csapatok jutnak a döntőbe. Két kedvenc csapatom is érdekelt volt:  Hypo és a Győr.

A Hypo NÖ kezdte a meccsek sorát szombat este: jól játsztottak és 64-60-as összesítéssel nyertek is ezáltal bejutva a Bajnokok Ligájának döntőjébe. Szép volt, klassz volt, gratula Németh Andráséknak!

Természetesen a másik meccs jobban érdekelt, mert mégiscsak a szívünk csücske a hazai csapat, jelen esetben a Győr! Bíztató előjelek: idegenben kettővel nyertek, Görbicz Anita is szépen gyógyult a Magyar Kupa döntőjében szerzett bokaszalagszakadásából, sőt közvetlenül a meccs előtt úgy döntött, hogy pályára lép és ezáltal segíti a csapatát a nagy álom megvalósulásában. Minden adott volt, klassz közönség, jó játékosok, mégis valahogy elúszott a meccs. Nem sikerült nekik a döntőbe jutás. Sajnos ez valahogy jellemző a magyar női kézilabdára: mindig a döntő pillanatban, a legnagyobb siker megvalósulása előtt valami megbicsaklik és nem jön össze a győzelem.